Ezen az oldalon a csomózott kötőfék fölhelyezését mutatjuk be, ahogy nekünk bevált. Ha a ló fél a kötőféktől, ha menekül előlünk, ha kötőfékkel a kezünkben közeledünk hozzá, akkor előzetesen szoktatásra van szükség. A jól nevelt ló akkor is elfogadja a kötőféket, ha közben értésünkre adja, hogy inkább legelni, szénázni szeretne. Okos dolog, ha felkötőfékezés után nem rángatjuk el rögtön a tápláléktól, így elkerülhető, hogy a kötőfék útálatos dologgá válljon a ló számára, és egyre jobban tiltakozzék ellene, ahelyett hogy megszokná és egyre inkább elfogadná. A kötőfékhez, kantárhoz szoktatás külön ismertetést érdemel, itt most csak a felhelyezés módját mutatjuk be, föltételezve, hogy lovunk már hozzászokott és elfogadja a procedurát.
 

A csomózott kötőféknek két olyan része van, ahol két csomó közt kettős szál fut. Az egyi az orr-rész, a másik az ál alatti rész, ahol a kikötőfül van. Ahhoz, hogy ne gabalyodjunk össze, az orr-részt célszerű megkeresni és kézbe venni.  

Célszerű a ló bal oldalán állva a nyaka fölött átvetve, a jobb oldalon leengedni az egész szerkezetet, csak a megkötő szárat tartva meg jobb kezünkben. Ezután bal kezünkkel ismét megfogjuk az előbb kikeresett orr-részt.

Így nem kell alulról fölfelé hajigálni a megkötő szárat, és arra sincs szükség, hogy a ló homloka-szeme előtt hadonásszunk. Lovunk ezért nem fogja a fejét kapkodni.

Ezután bal kezünkkel ráhúzzuk a kötőféket a ló orrára, jobb kezünkkel pedig megemeljük a megkötő szárat, így az egész készség lényegében a helyére kerül.

A lehajtott fej jól jelzi, hogy a ló közben nyugodt, nem tiltakozik. 

FIGYELEM!

A csomózott kötőfék a ló kiképzéséhez használatos eszköz. Elsősorban földről végzett gyakorlatokhoz, illetve megfelelően képzett ló esetében nyeregből, zárt helyen, karámban történő kiképzésre használható.
Sem terepen, szabad helyen történő lovaglásra, sem a ló kikötésére (istállóban, lószállítóban, stb.) nem szabad használni!!!