Tapasztalatom igazolja, hogy ez a lóbetegség - ha akuttá válik - igen erős hitet kíván a gyógyításhoz. Sajnos, a kólika sokszor lelki eredetű, mert bizony a lovak lélektana legalább annyira sokszínű, mint a gazdájuké. Hát még akkor amikor e kettő kölcsönösen hat egymásra! kimondottan a kólika nem egy a betegségek közül, hanem inkább egy igen összetett jelenségcsoport. A has- és medencetáji fájdalmak gyűjtőkifejezése, ám az okok sokrétűek lehetnek.

A betegség lefolyása

Bár egyes enyhe kólikák maguktól javulnak, a betegség lefolyása mindig kiszámíthatatlan. Gyakran csak ideiglenesen szűnnek meg a fájdalmak. Ekkor a bél beállította működését, a fájdalomreceptorok már csak tompán vagy egyáltalán nem dolgoznak. Gyakran azonban órák múlva, felerősödve, újra kezdődnek a fájdalmak, és a ló állapota drámaian romlik.

Következmények

Különösen fatális következménye lehet a gyomortúlterhelésnek, mert egy szelepszerű zár lehetetlenné teszi a lovak hányását, így a túltelített gyomor szétrepedhet, és ekkor már nincs mód az állat megmentésére. Akkor is elpusztul a ló, ha egy extrém módon felfúvódott bélrész megreped. Életveszély fenyeget akkor is, ha az erősen eltömődött bél leállítja szállítási tevékenységét. Ekkor káros anyagcseretermékek keletkeznek, melyekkel lassan megmérgeződik a ló. A vérkeringés annyira túlterheltté válik, hogy sokkos állapot következik be, és elpusztul az állat. Tehát akut életveszély áll fenn, amikor a ló egy heves kólikaroham közben feltűnően nyugodttá válik, és a kólikatünetek helyett sokktüneteket - lapos légzés, magas, alig érezhető pulzus, hideg izzadás - mutat. Ez már tényleg a vég! Azonban az azonnali görcsoldás elmaradása önmagában is nagyon veszélyes. Általában elmondható, hogy a kólika legkisebb jelére is azonnali orvosi beavatkozásra van szükség!

Kezelés

Minden kólika sürgősségi esetként kezelendő. Azonnal értesítsük az állatorvost, és mondjuk el neki a pontos tüneteket. Ha a pulzusszámot és a testhőmérsékletet is közöljük vele, jobban meg tudja ítélni az eset sürgősségét.
Az állatorvos érkezéséig megkönnyíthetjük lovunk számára a várakozási időt, de vigyázat, hibát is követhetünk el. A lónak semmi esetre sem szabad ennie. Szükség esetén szájkosárral akadályozhatjuk meg ebben. Nagyobb folyadékmennyiség is megterhelő az eltömődött emésztőcsatornára nézve, a kortyonkénti itatás viszont fontos a kiszáradás megelőzésére, ugyanis a vegetatív idegrendszer úgy próbálja menteni a helyzetet, hogy több vizet küld a problémával küszködő gyomor- vagy bélszakaszba. Esetenként a mozgás újra beindíthatja a fáradt beleket, de futószáron soha ne ügettessük vagy vágtáztassuk a kólikázó állatot, mert ezzel az amúgy is túlterhelt vérkeringés összeomlását kockáztatjuk. Lépésben is csak akkor szabad mozgatni a lovat, ha pulzusszáma 60/perc alatt van. A meleg görcsoldó hatású, takarjuk be ezért a lovat olyan takaróval, ami mindenekelőtt a hasat tartja melegen. A bélcsavarodás okozta fájdalmakat szalmával történő masszírozással enyhíthetjük. Ezeket az elsősegélylépéseket egészítsük ki a fülek masszírozásával: simogassuk a füleket energikusan az egész kézzel, a hüvelykujjal a fülkagylóban, a fül alapjától a hegye felé. Ott található egy sokk elleni akupresszúrás pont.

Ha hemperegni akar a ló, ne akadályozzuk meg benne. A hempergés nem vezet további komplikációkhoz, ellenkezőleg, a sürgősen szükséges megkönnyebbülést eredményezi. Az állat felállásra kényszerítése, felpálcázása nagyon helytelen. Görcskólikánál az állatorvos általában görcsoldó és vérkeringésfokozó hatású injekciót ad a lónak. A gázkólikázónak gyógyszerekkel vagy meleg és hideg beöntésekkel enyhíti szenvedését. Ezek felélénkítik a bélműködést, a ló ki tudja engedni a gázokat. Súlyos esetben az érintett bélszakasz punkciójával lehet eltávolítani a gázokat. Gyomortúltelítés esetén az állatorvos a gyomor tartalmát garat-gyomorszonda segítségével távolítja el, szorulásos kólikánál a béltartalmat lazítja fel, és a bélfal síkosító képességét javítja. Ehhez orr-garatszondán keresztül vízben feloldott glaubersót vagy ricinus-, illetve paraffinolajat ad. Ha több napon át tart a szorulás, konyhasótartalmú infúziók segítenek az életveszélyes kiszáradástól és vérsűrűsödéstől.

Bélszakaszok elzáródása, csavarodása és megtörése, becsípődése, begyűrődése, eltolódása és megcsavarodása esetén órák számíthatnak élet-halál kérdésében. Csak műtéttel, az elhalt bélszakasz eltávolításával lehet megmenteni az állatot. A drága beavatkozás azonban kockázatos, többek között, mert az altatás igénybe veszi az amúgy is legyengült szervezetet. Sok ló elfeküdt állapotban is megbízik gazdája segítségnyújtásában. Ne féljünk tehát fekvő helyzetben az óvatos maszírozástól, sőt, adott sokkos esetben még akár két térddel végzett szívmasszázsra is szükség lehet! 

Megelőzés

A lóra szabott etetés a kólika-megelőzés egyszeregyéhez tartozik. Szintén ide sorolandó a napi takarmányadag legalább négy, kisebb részre történő felosztása, tehát négyszeri étkezés javasolt. Ha a ló hozzászokott a pontos etetési időpontokhoz, ezeket feltétlenül be kell tartani, vagy a lovat fokozatosan kell a rendszertelenebb etetéshez szoktatni. Alapvető követelmény az előírás szerint tárolt, higiénikus és minőségileg kifogástalan takarmány etetése.
Gyakorlati szabályként érvényes az abrakadaggal kapcsolatban szabadidő lovak számára a maximum 400-500 gramm, energiagazdag abrak étkezésenként és 100 kg testsúlyra vonatkoztatva. Egy 500 kg-os ló esetében ez tehát 2-2,5 kg abraknak felel meg. Ez a mennyiség sok hobbiló számára még mindig határozottan túl sok. Csökkentsük lehető legjobban az abrakadagot. (Mint írtam: az áztatott korpára történő teljes átállás a szemestakarmányok által kiváltott rendszeres kólika csaknem biztos ellenszere!)

Adjunk mindig szénát is, ezzel a bélbaktériumok mennyiségét és működését kedvezően befolyásolva, hogy a ló egyenletesen táplálkozzon és ne hektikás, hanem kiegyensúlyozott legyen. Minden takarmányváltást - mindegy, hogy fűre, szénára, szilázsra vagy müzlire térünk át - lépésről lépésre vigyünk véghez. Különös óvatosságra van szükség, ha a ló télen kizárólag száraz szálastakarmányt kapott, és nyáron legelőre kerül. A friss fű könnyen fonnyad, és így fogyasztása gázkólikához vezethet. A friss fű víztartalma is nagyon magas, az emésztést serkentő nyersrosttartalma viszont csekély. Amennyiben hajlamos a lovunk a fű okozta kólikára, kezdjük 15 perces legeltetéssel a szezont. Ha ezt jól viseli, az időtartamokat 14 nap alatt fokozatosan emelhetjük az egész napos legeltetésig. Bevált a legeltetés ellenére továbbra is történő széna- ill. szalmaetetés. Mielőtt lelegelik a lovak az utolsó fűcsomót is, cseréljünk karámot, ezzel megelőzzük a homok vagy föld lenyelését. Adjunk szálastakarmányt a kifutóba. Előzzük meg a dugulást úgy, hogy erősen megdagadó kiegészítőket, pl. indiai lándzsás útifű maghéját, lenmagot, répát, almát vagy beáztatott szárított cukorrépa-reszeléket adunk a takarmányhoz, és a szálastakarmány-ellátást elsősorban szénával fedezzük. Ha a ló dugulásos kólikára hajlamos, mert teleeszi magát szalmával, tabu a szalmával történő almolás vagy ennek etetése. Mindig biztosítsuk a friss ivóvíz korlátlan hozzáférhetőségét. Kerüljük a hirtelen lehűlést, és adjunk lehetőséget a mozgásra hosszú lépési szakaszokkal. Féregtelenítsük a lovat 8-12 hetente, és ellenőriztessük rendszeresen különösen az idősebb lovak fogazatát.