A ló testbeszéde

A lóval való kommunikáció, illetve a lótartás hatalmas felelősséget jelent. A ló él, figyel, érez, reagál és emlékszik, ezért legfontosabb tulajdonságainak és reakcióinak ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük viselkedését, és kommunikálni tudjunk vele. A „lóul gondolkodás” az első lépcsőfok a lovasemberré válás folyamatában.

A ló viselkedése a ménesben

Ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk a lóval, ismernünk kell a természetes életterében, azaz a ménesekben megfigyelhető viselkedését. A ló növényevő, menekülő állat. A legősibb adottságai közé tartozik az igen erős csoportösztön, hiszen a menekülő állatoknak csak csoportosan van esélyük a ragadozók portyázásainak túlélésére. Nem véletlen, hogy a ragadozók szinte sosem támadnak meg méneseket, inkább elkószált, esetleg beteg, magányos egyedekre vadásznak.

Innen ered a ló azon tulajdonsága, hogy alapvetően csak más lovak társaságában érzi jól magát. Ez a sajátosság jól megfigyelhető a legelőn tartott lovaknál: legyen bármekkora is a ménes rendelkezésére álló terület, az egyedek általában viszonylag közel maradnak egymáshoz. Egységben az erő, ami a lovak esetében konkrétan az ellenség észlelését jelenti. Egy legelésző ménesben mindig akadnak teljesen éberen őrködő egyedek.

A méneseket a domináns kancák vezetik. Ők azok az egyéniségek, akik a teljes ménes biztonságáért felelősek, és ők állnak a csoportban kialakult szigorú hierarchia élén. A ménesben belüli rangsor életkor, tapasztalat és erő alapján dől el. A lovak memóriája kitűnő: rövid konfliktusok után örökre megtanulják, hogy pontosan hol helyezkednek el a hierarchiában. Irigylésre méltó, hogy egy egyed, legyen bárhol is a ménesbeli rangsorban, a helyéért vívott harcok után ismét kiegyensúlyozottá válik, és feltétel nélkül, békében elfogadja helyzetét. Az emberekkel nem érintkező lovak nem tartanak haragot és nem vállnak sértődötté. Azokat a fiatal egyedeket, melyek nem akarnak beletörődni a hierarchiában elfoglalt helyükbe, a domináns kancák gyakran elzavarják a ménestől. A magára maradt ló a rá leselkedő veszélyek tudatában rövid időn belül visszatár a méneshez, és elfogadja a neki szánt helyet.

A lovak folyamatosan kommunikálnak egymással, ahogy óvják, ápolják és védik is egymást. Fő kommunikációs eszközük a testbeszéd és a hangok.
 

A ló testbeszéde

A ló teljes testével beszél. A legszembetűnőbb reakciót füle különböző állásaival mutatja, de az orrlyukai, a fej- és testtartása, valamint a faroktartása is mutatja pillanatnyi hangulatát.

Az éber figyelem állapota: A ló felemeli a fejét, a fülei előrefelé mutatnak, az orrlyukai pedig kitágulnak. Tekintete a figyelem forrása felé irányul. Ezt az állapotot jól megfigyelhetjük, ha békésen legelésző lovak észrevesznek minket, amint épp közelítünk feléjük. Ugyanez a figyelem észlelhető ugrólovaknál és fogatlovaknál, amikor egy akadályhoz közelítenek.

Egy illat: A ló mélyen beszívja a levegőt, miután valamilyen fontos illattal találkozott. Felső ajkát felfelé csücsöríti, füle pedig enyhén hátrafelé fordul, hiszen a hallás ilyenkor másodlagos. Erre a mozdulatra használják a „pipál a ló” kifejezést.

Ágaskodás: Az ágaskodó ló erőfölényét igyekszik kimutatni. Az ágaskodás az emberrel való kapcsolat során gyakran ellenkezést is jelent.

Felszabadultan mozgó ló: A ló, ha hosszabb ideig nem mozgott, vagy ha erejét akarja megmutatni, gyakran különösen lebegős mozgással üget vagy vágtázik. A ló a szabadban általában nem üget folyamatosan hosszú ideig, szívesebben lép vagy vágtázik. Ez az állapota képezi az egyetlen kivételt.

Játékra hívó magatartás: A lovak élénk figyelemmel és enyhén felemelt farokkal hívják egymást játékra.

Hempergés: A tisztálkodáson kívül élvezetet is ad.

Fenyegetés: Más néven sunyítás. A ló ilyenkor leszegi fejét, hátracsapja füleit, és esetenként a száját is kitátja. Ezzel egy másik egyedet vagy az embert akarja elhajtani magától. Ez a fül- és fejtartás a ló nemtetszését mutatja.

Ásítás: Lehunyt szem, laza fülek, tátott száj: már-már emberi, ahogy a ló kimutatja fáradtságát.

A ló és az ember kommunikációja

A ló kezdetben egyenrangú félként tekint az emberre. Úgy viszonyul hozzá, mintha egy másik ló lenne. Négylábú társunk hamar megérzi, hogy alá kell-e rendelnie az akaratát nekünk, vagy esetleg uralhat-e minket. A ló társas lény, mely egyedül bizonytalanná válik. Mégis, ha huzamosabb ideig kell magányosan állnia egy istállóban, vagy társ nélkül jár ki dolgozni, idővel hozzászokik az egyedülléthez. Ha nem szeretnénk, hogy lovunk „besavanyodjon” a magánytól, más állatot is – kecskét, kutyát, nyulat vagy bárányt – költöztethetünk mellé.

A csoportösztön a ló képzésekor gyakran nehézséget okoz, mivel a fiatal ló nem akarja otthagyni társait, ezért nem koncentrál megfelelően a munkára. Ilyenkor sokat segíthet, ha beszélünk hozzá, és türelmesen megvárjuk, míg megnyugszik. Ne feledjük, hogy az egyedüllét számára nem természetes állapot. A ló csoportösztönét azonban sok helyzetben hasznosíthatjuk is: ha például lovunk nem akar átmenni egy szűkebb átjárón vagy patakon, egy tapasztalt, rutinos ló mögött valószínűleg szívesebben végzi el a számára félelmetes feladatot.

Alapvető követelmény, hogy lovunk bízzon bennünk. Az a ló, amely rossz élményeket szerzett az ember mellett, nem felejti el egykönnyen a tapasztalatait. Egy lovat elrontani sokkal könnyebb, mint újra visszanyerni a bizalmát. Ez a ló minden életterületére igaz: legyen szó lószállításról, ugratásról, lóra való felszállásról vagy bármilyen más jellegű, lóval való kapcsolatunkról, a bizalom elengedhetetlen. Átmenetileg érhetők el eredmények erőszakos módszerrel is, a ló azonban nem hagyja, hogy becsapjuk magunkat. Egy idő után félreérthetetlenül jelezni fogja, hogy helytelenül bántunk vele.

A ló környezetében fontos, hogy lehetőleg ne végezzünk hirtelen, kiszámíthatatlan mozdulatokat. Legyünk magabiztosak, nyugodtak és határozottak. A ló megközelítésekor tegyük lehetővé, hogy négylábú társunk időben észrevegyen bennünket, nehogy megriadjon hirtelen közelségünktől. Ismeretlen lóval való első kontaktusunk során figyeljünk, hogy lehetőleg ne járkáljunk a fara mögött. Később, az egyed megismerésével már tudni fogjuk, hogyan reagál közelségünkre.

A ló, mivel igen kifinomult érzékszervekkel rendelkezik, hamar megérzi, ha félünk, bizonytalanok vagy kiegyensúlyozatlanok vagyunk. Próbáljunk ezen az állapoton változtatni, mielőtt a lóhoz közelítenénk, különben könnyen lehet, hogy négylábú társunk átveszi azt a diszharmóniát, ami épp bennünk uralkodik. A kpkodás, félelem és a bizonytalanság könnyen balesetekhez vezethet. A félelem mindemellett teljesen természetes érzés, amiért nem kell elítélnünk sem önmagunkat, sem a lovat. A veszélyhelyzetekre adott testi-lelki reakcióinknak tudatában kell lennünk, és nem szabad olyan helyzeteket elvállalnunk, melyeknek pozitív kimenetelében nem bízunk. Így számos rossz élménytől megkímélhetjük magunkat és lovunkat, és lehetővé tehetjük, hogy lépcsőfokonként, együtt fejlődjünk és váljunk egyre magabiztosabbá.

A ló folyamatosan tanít minket: a vele való kapcsolatunk jobb önismeretünk, személyiségfejlődésünk és önmagunk megvalósításának fontos eszköze is lehet. Ügyeljünk négylábú társunk jeleire!