Vadló-öböl sorozat

Riválisok

1.rész

A különös ló

- Anya, anya! – kiáltotta Caramel.
- Mi az kicsim? Mi a baj? Megtámadott valami? – kérdezte aggódva Orchidea, és féltve a ménesre pillantott.
- Látod ott azt a kanyont? Az előbb ott állt egy fekete ló! – mondta el a hírt Caramel.
- Gyere velem most! – adta ki a parancsot Orchidea.
Elindultak a ménes felé. Pár csikó ugrándozott, és Caramel is csatlakozott. Orchidea egyenesen a legmagasabb domb felé vette az irányt.  Tudta hogy ott Locardot, a ménesvezért megtalálja.
- Locardo! – hívta a lovat.
A sárga mén előjött rejtekhelyéről. Mindig csodálkozott hogy milyen szép Orchidea.
- Mi a baj? Caramel? A ménes? – kérdezte.
- Nincs semmi bajuk. Caramel mondta hogy ott a kanyonban látott egy fekete lovat – újságolta el Orchidea.
- Lehet, hogy a ménest akarja. Na mindegy. Figyelj Caramelre és a ménesre a többit majd megoldom – nyugtatta meg Locardo.

*

A fekete mén figyelte a ménest a kanyonból. „ Hmm egyszer az enyém lesz ez az egész” gondolta. Azzal elvágtatott, és csak port lehetett látni.

*

Caramel mindig unatkozott. A csikók nem szerettek vele játszani. Hirtelen patadobogást hallott, és megfordult.
- Szia! – üdvözölte egy pici szürke csikó.
- Szia! Új vagy itt? – kérdezte illedelmesen Caramel.
- Igen. Locardo most fogadott be engem és anyát – felelte a kis csődör.
- Aha. Caramel vagyok, és Locardo az apám. Te ki vagy? – kíváncsiskodott Caramel.
- Füstös. Hű de király! Bár az én apám is vezérmén lenne! – kívánta Füstös.
- Megyek, felfedezem ott azt a kanyont. Te jössz? – kérdezte Caramel.
- Nem köszi. Szia! – köszönt el Füstös.
Caramel elmormogott egy alig érthető sziát és útnak indult.

*

„Hol lehet már megint ez a csikó?” háborgott magában Orchidea.
Úgy tett, ahogy Locardo mondta. Várt és vigyázott a ménesre. Nem volt egy könnyű dolog a vezér párjának lenni, de megérte. „Na majd visszajön” gondolta Orchidea. Elindult a ménes irányába. Itt volt az ideje a pihenésnek is. Végül is megérdemelte a fáradság után.
- Elnézést, nem maga Caramel anyukája? – kérdezte váratlanul egy hang.
- De. Miért? Orchidea vagyok. Te? – mondta a fekete kanca.
- Füstös. Ma fogadott be Locardo. Csak, azért mert Caramel elindult a felé a kanyon felé, egyedül – válaszolta Füstös.
- Hogy micsoda? Hogy jut ilyen hülyeség az eszébe? Köszi hogy szóltál! – mondta azzal elvágtatott, magára hagyva Füstöst. Nem mehetett Caramel után, mert akkor mi lesz a ménessel?! Választania kellett: vagy a ménes, vagy Caramel. De ő tudta hogy mit csinál. Ma már másodjára kaptatott fel a dombra Locardohoz.
- Mi az megint? – kérdezte egyből a mén.
- Caramel… egyedül van… elment arra a kanyonra… ahol látta a csődört – dadogta Orchidea.
- Azonnal utánamegyek! Vigyázz nagyon a ménesre! – adta ki az utasítást Locardo.
Orchidea bólintott, és nézte, ahogy párja elvágtázik… egyedül. Nagyon aggódott, és remélte nem lesz semmi baj.