Fogathajtás

Kialakulása

A fogathajtás gyökerei az első lovas szekerek idejéhez nyúlnak vissza. Már az ókori görögök és rómaiak is rendeztek fogatversenyeket, ahogy használtak harci fogatokat is. Ezek eleinte csupán egy-két személy szállítására voltak alkalmasak, de később, a harci kellékek elszaporodásával, majd a személy- és áruszállítás elterjedésével a nagyobb méretű, egyre több ló által húzott kocsik is mindennapossá váltak. A fogathajtás egy több ezer éves modernizációs folyamat, valamint a lovaskultúra ősi hagyományainak egyidejű hatására válhatott a mai modern lovassportok egyikévé.

A négyes fogatban dolgozó lovakat következőképp nevezi a szakirodalom: jobb első-ostorhegyes, jobb hátsó-rudas,bal első-gyeplős,bal hátsó-nyerges.

Értékelés

A hajtók egyes, kettes és négyes fogatban versenyeznek. A egyesfogathajtók egy lóval és egy segédhajtóval, a kettesek három lóval és egy segédhajtóval, míg a négyes fogatok öt lóval és két segédhajtóval nevezhetnek a versenyre. A hajtó nevezett lovai közül tetszés szerint állíthatja össze a fogatát a verseny különböző feladataihoz.

A modern fogathajtóversenyek lebonyolítási formájának fő célja a fogatok sokoldalúságának tesztelése. Ennek megfelelően a komoly fogathajtóversenyek a lovastusához hasonlóan több részből állnak.

Az első feladat a díjhajtás, ahol a díjlovaglás analógiájára a fogatban dolgozó lovak és a hajtó összhangjának és közös munkájának tesztelése a cél. A kötelezően teljesítendő feladatsor elemeit 0 és 10 pont közötti értékekkel díjazza egy három- vagy öttagú bírói testület. A szempontok a feladatok pontos végrehajtásán kívül a kötelezők: a lovak jármódjainak tisztasága, a mozgásuk szabadsága, a lendületesség, a lovak engedelmessége és a segítségekre való reagálása, a hajtó segítségei, valamint a fogat megjelenése és a lovak ápoltsága.

A második, teljesítendő feladat a maratonhajtás, ahol a fogatoknak egy kijelölt terepszakaszon kell haladniuk, amely akadályokat is tartalmaz. A terepakadályok számos kaput tartalmaznak. A verseny pályaépítője kijelöli, hogy a fogatoknak mely kapukon, milyen sorrendben kell áthaladniuk. A feladatok sokszor többféle útvonalon is megoldhatók, és a hajtó a maraton előtti pályabemutatón dönti el, hogy számára melyik útvonal a legkedvezőbb.

A fogatok helyezési sorrendje a terepakadályokban eltöltött idő alapján alakul ki.

Az utolsó versenynapon kerül sor az akadályhajtásra, melynek során a fogatoknak számozott, gumiból készült akadálykapuk - úgynevezett selybák - között haladva, az azokra tett teniszlabdák leverése nélkül kell teljesíteniük egy, a selybák által meghatározott útvonalat. Itt a legkevesebb hibapontot gyűjtő, leggyorsabb fogat végez az élen.

A verseny végső győztesét a három feladat összesített eredménye alapján hirdetik ki.

A kisebb fogathajtóversenyeken gyakran csak akadályhajtást rendeznek.

A jó fogatló és hajtója

A jó fogatló gyors, szívós, robbanékony, engedelmes, bátor és kiegyensúlyozott. Térölelő mozgással és kitűnő kondícióval rendelkezik. Érzékenyen reagál a hangsegítségekre, de nem fél a zajtól. Testfelépítésében elsődleges szempont az erős szügy és far, valamint az acélos lábszerkezet. A díjhajtásban jól használható lovak elegáns megjelenésűek, laza tarkóval és közepesen hosszú, enyhén ívelt nyakkal rendelkeznek.

A jó hajtó finom kézzel és következetes hang- és ostorsegítségekkel irányítja fogatát. Maximálisan tud összpontosítani, emellett kellő taktikai érzékkel és kimagasló reflexekkel rendelkezik.